>A pap és a fél citrom esete
> Élt egyszer egy pap, aki esküje letétele után > > elindult világot látni. Hosszú éveken át vándorolt, mígnem > > elérkezett egy Isten háta mögötti kis faluba. Itt az általa > > hirdetett vallásban hittek, de templomuk nem volt; a > > legközelebbi, majd 25 km-re levő kisvárosba jártak templomba. > > > > A pap gondolt egyet, és az egyház támogatását > > kérve, a falu férfijainak segítségével saját templomot > > építtetett. Ettől kezdve minden vasárnap ő celebrálta a > > misét, adta össze a házasodókat és mondott imát a > > temetéseken. Sok év telt el így. > > > > Egy közönséges mise végeztével, egy kora > > tavaszi, hűvös vasárnap délelőttön, ahogy kiterelgette a > > gyülekezetet a templomból és zárta volna be a kaput, a > > templomkertbe lépett egy ismeretlen férfi. Szakadt > > ruhájában, koszosan odaállt a pap elé, és azt mondta: > > > > - Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot! > > > > A pap jó volt, és bár kicsit furcsállta a dolgot. > > Hátrament a paplakba, elővett egy citromot, félbe vágta, > > majd kivitte a férfinak és odaadta neki, aki hálásan > > tekintett vissza rá. Azonban a pap oldalát furdalta a > > kíváncsiság. Azt kérdezte: > > > > - Fiam, miért kell neked ez a fél citrom? > > > > A férfin erre jeges rémület lett úrrá, és mielőtt a pap egy > > szót szólhatott volna, kirobbant a templomkert kapuján, és > > elszelelt. > > > > Egy héttel később, megint csak kifele jövet a > > templomból a pap megint szembe találta magát a > > templomkertben a fickóval. Az így szólt: > > > > - Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot! > > > > A pap meglepődött, mind a férfi újabb felbukkanásán, mind az > > újabb, furcsa kérésen. Persze azért jó volt, hátra ment a > > paplakba, és hozta a fél citromot. A férfi kezébe nyomta, de > > rögtön rá is kérdezett: > > > > - Itt van fiam, de kérlek, áruld el, miért kell neked ez a > > fél citrom? > > > > A férfi láthatóan megrémült, és rögtön elfutott, azonban a > > pap sem volt rest, utána eredt. Csakhogy nem volt igazán jó > > kondícióban, még sosem futott ennyit és ilyen gyorsan, hát a > > falu végében kifulladt, és csaknem elájult. > > > > Arra gondolt, hogy hátha a jövő héten is eljön a különös > > alak, és akkor érdemes lenne tudnia tartani vele a lépést. > > Így hát a következő hetet szorgalmasan futóleckékkel > > töltötte. Megérte, mert, ahogy gondolta, a következő > > vasárnap ismét belépett a templomkertbe a furcsa idegen. A > > pap meg sem várta a kérését, jó volt, és hozta a lakából a > > fél citromot. A férfi e szavakkal fogadta: > > > > - Köszönöm, pap, hogy jó voltál, és adtál egy fél citromot. > > > > - Szóra sem érdemes, fiam, felelte a pap de kérlek, > > áruld el, miért kell neked ... > > > > A férfi már futott is kifele, de a pap szorosan a nyomában > > volt. Sokáig futottak, a pap már kezdett nagyon kifáradni, > > mire egy széles, sebes folyóhoz értek. Az idegen gondolkodás > > nélkül a folyóba vetette magát, és átúszta, majd eltűnt > > futva a túlparton. A pap nem tudta követni, mert nem tudott > > úszni. Bosszankodva tért haza. > > > > A következő hetet azzal töltötte, hogy naponta a > > 25 km-re levő kisváros uszodájába járt gyakorolni, sőt, ha > > már ott volt, Arena márkájú úszónadrágot, és Nike futócipőt > > is vett magának. Izgatottan várta a vasárnapot; most már > > biztos volt benne, hogy a fura szerzet újra ellátogat hozzá. > > > > Vasárnap, ahogy bezárta a templomot, > > megnyikordult a kertkapu, és belépett a férfi: > > > > - Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot! > > > > A pap jó volt, hátrament, (felhúzta az úszónadrágot és a > > futócipőt is), fogta a fél citromot, és kivitte az idegennek: > > > > - Itt van, fiam, de áruld már el, kérlek, mire kell ez neked? > > > > A fickó megrémült, kirontott a kapun, a pap sebesen utána. > > Elérték a folyót, a férfi átúszta, a pap utána. A túlparton > > futott tovább, a pap követte. Egészen egy mély szakadék > > szélén álló, magas fáig futottak. A fickó macskaügyességgel > > felmászott, ám a pap nem tudott fára mászni, a földön > > maradt. Szitkokat szórt mindenre, ahogy baktatott hazafele. > > > > A következő héten a falubeliek furcsállva > > nézték, ahogy a pap minden nap a templom kertjében a fákra > > mászik, ide-oda ugrál, és egészében véve igen furcsán > > viselkedik. De a papot nem érdekelte, megszállottan > > gyakorolt, készült a találkozásra. Vasárnap már a mise előtt > > felvette reverendája alá az Arena úszónadrágot és a Nike > > futócipőt. Sőt, jó volt, és még a fél citromot is előre a > > zsebébe tette. > > > > Az átlagosnál jóval gyorsabban celebrálta a > > misét, és amint lehetett, megszabadult a gyülekezettől, és > > bemelegítésbe kezdett. Pontban, amikor a misének rendesen > > végződnie kellett volna, a kertkapun belépett az idegen férfi. > > > > - Pap, kérlek, légy jó, és ... > > > > A pap már nyújtotta is a fél citromot, miközben visszakérdezett: > > > > - Fiam, mire kell ez neked, az isten szerelmére? > > > > A férfi megrémülve rohant el, a pap utána. Futottak a > > folyóig, átúszták, futottak tovább a fáig, felmásztak rá. > > Itt a pap csaknem elkapta a figura grabancát, amikor az > > elkapott egy indát, és átlendült a szakadék túlsó oldalára. > > A pap azt hitte, idegbajt kap, de ekkor megpillantott egy > > másik indát. Nosza, megragadta, és átlendült ő is a > > szakadékon. Ott azonban nem várt akadályba ütközött: egy > > repülőgép-temető volt ott, ahol az egyik roncsban elzárta > > magát a férfi. A pap dühöngve járta többször is körbe a > > roncsot, de a szilárdan lezárt oldalajtón kívül nem talált > > bejáratot; azt kellet valahogyan kinyitnia. > > > > Csaknem őrjöngve tért haza. A következő hét > > minden napját a falu lakatosánál töltötte, ellesve a zárak > > kinyitásának minden lehetséges módját. Vasárnap futócipőben, > > úszónadrágban, hátán vízhatlan hátizsákba rejtett > > feszítővassal, lángvágóval, tolvajkulccsal és fúrógéppel > > tartotta a misét, majd kiállt a templom elé, várva az > > idegent. Amaz csakhamar meg is érkezett. > > > > - Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot! > > > > - Itt van, fiam, nyújtotta a pap, mert jó volt, de közben > > cselesen megragadta a férfi csuklóját, magához húzta, és > > megszállottan villogó szemmel kérdezte: de mire kell ez neked? > > > > A fickón páni félelem lett úrrá, kitépte magát a pap > > kezéből, és elrohant, de a pap nagyon szorosan ott volt a > > nyomában. Száguldottak a folyóig, gyorsan áttempóztak rajta, > > futottak tovább a fáig, nyakukat törve másztak fel rá, > > egymás után átlendültek a szakadékon, a férfinak alig > > sikerült bezárnia a roncs ajtaját a pap előtt. Ő azonban nem > > állt meg, lekapta hátizsákját, elővarázsolta a szerszámokat, > > és ügyködni kezdett a zárral. > > > > Egy óra nem telt bele, a nehéz ajtó nyikorogva > > feltárult. Odabent az idegen rémülten vacogott, nagyon félt > > a pap ádáz és diadalittas tekintete láttán. A pap lassan > > odalépdelt a fickó elé, leguggolt, és nagyon halkan, > > barátságos mosolyra váltva, szelíden megkérdezte: > > > > - Fiam. Hetek óta kérsz tőlem fél citromot minden vasárnap. > > Nagyon szívesen adok, akár a jövőben is még többet, csak azt > > az egyet kérem tőled, hogy áruld el nekem: mire kell neked? > > > > - Rendben van, pap ... érkezett a remegő hangú felelet. > > Elmondom neked, de kérlek, légy jó, és ne mond el senkinek! > > A pap jó volt, és nem mondta el. |